Az 2011-ben importált állatok: a középen álló Wili a 2015 -ös gidák "elkövetője".
Íme néhány fotó az állományról:2017 04 26
:
OMÉK.
(2013 09 18-23)
A szövetség kért fel, hogy vigyek náhány állatot erre a kiállításra. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt hozzá.
Először július végén jártak nálunk. Akkor öt gödölyét írtak fel lehetséges kiállítandónak.
Egy hónap múlva újra megnézték őket, (éppen nyaralni voltunk), és már csak négy állat volt kedvükre való.
Végül a kiállításra három jószág jutott el.
Bevallom aggódtam az út miatt. ( Hogyan bírják majd az utazást, hogy találunk oda, hogy viselik majd a nyüzsgő tömeget, mit csinálnak majd a bíráló körbe való behajtáskor ?!)
Végül is elég jól ment. Gond nélkül odaértünk, és a kecsók is jól viselték a herce-hurcát.
Íme a biráló körben a "legszebb gödölye" címért
Itt a búrral és a kis parlagival még együtt.
Végül a búrral "kellett" versenybe szállni. Csak az iciri -picirit egyenesebb hát miatt nyert a nubi.
A kiállított kecske csoportok közti versenyben az első helyet a búr gödölyékkel megosztva nyertük el:
Az első díj átvétele a legszebb gödölyével.
Meglepetésemre a tenyésztői különdíjat is mi kaptuk.
Egy szó mint száz : az első kiállításunk egész jól sikerült.
Most pedig had írjam le egy nyílt törés történetét.
Gondolom másnak is borsódzik a háta ha nyílt törésről hall. Hát még ha látni is, kezelni is kell!
Bizonyára ismert dolog, hogy a kecskék szeretik a falevelet. Igyekeznek meg is szerezni azt. Gond akkor van ha a lába beszorul valahová. Pl. egy bokor villás elágazásába.
No az én édes, vérvonalában egyetlen gödölyém is így járt. Persze próbált szabadulni, de nem sikerült. Mire mentem etetni, az én aranyos kis jószágom már csak lógott a bokron az első lábánál fogva. Először amikor megláttam azt gondoltam, hogy már nem él. Ekkor utolsó erejével még ordított egy nagyot. Gyorsan odasiettem (dombon fölfelé ahogy csak lehet) és akkor láttam, hogy a lába eltört és lóg a bokor túloldalán lefelé, a csont vége pedig vagy fél centit kint van. Nos gyorsan kiszabadítottam és óvatosan levittem szegényt az árnyékba. Először csak az oldalán feküdt, de hamar próbált kényelmesebben elhelyezkedni. Én közben befejeztem a többiek etetését és azon gondolkodtam mi lesz ezzel a szerencsétlen állattal. Visszatértem hozzá, és arra az elhatározásra jutottam, hogy a fertőzés veszély ill. a kényelmetlenség miatt legjobb ha azt a csontot valahogy visszatesszük a helyére. Meglepetésemre könnyebben ment mint vártam. Először csak a bőrt húztam vissza a csontra utána pedig az egész lábat húztam kicsit egyenesbe, ugyanis ez a láb lényegesen rövidebbnek tünt a másiknál. A kapott sokk miatt a gida nem tiltakozott. Hang nélkül viselte el a helyretételt. Utána adtam neki egy tetanusz vakcinát és két különböző hatássprektumú antibiotikumot. Hogy miért én magam? Hát mert ilyesmi csak hétvégén szokott történni!. Hétfőn felhívtam két állatorvost is, hogy mit lehet még segíteni neki. A válasz mindkét esetben az volt, hogy csak idő kérdése, hogy mikor pusztul el (2-3 hét ! )
Mondtam egyiküknek, hogy legalább nézze meg, mert ebből a vérvonalból nincs több, itt most nem jó megoldás az elhullás.
Eljött ,megnézte és mivel nagyon bedagadt az ujjainál nem mertük gipszbe tenni, plusz ott volt még a seb, ami be is fertőződhetett. Tehát lezárni nem volt tanácsos.
Kétnap ,múlva vittem a rendelésre mint egy kutyát. Sokaknak fel sem tünt, hogy egy kecske van az ölemben, csak amikor már megszólalt.
A dagadt ujjakból szivárgott valami szintelen lé ezért és a rögzítés kedvéért többrétegű papírvattával kötöttük be, ami alá még antibiotikumot is tettünk. Ekkor még azért is aggódhattunk, hogy él e az a láb egyáltalán, ugyanis ha túl sokáig szorította el az ág, akkor akár el is halhat az alatta lévő rész. (Ezekben a napokban még az amputálást is elfogadtam volna, de a doki szerint a kecskét nem lehet olyan mélyen altatni,hogy egy ilyen műtétet elvégezhessen rajta. Ehhez nem tudtam mit hozzászólni , így maradt a láb a kecsón.) Ezután hat hétig hordtam minden héten kötés cserére és ellenőrzésre ezt a gidát. Közben otthon minden nap kapta az antibioti-kumokat.
És végül valamikor a töréshez képest 2 hónappal később már nem mocorgott az a csont. Amikor már nem volt hajlandó a boxban megmaradni és ki is tudott onnan ugrani, akkor visszaengedtem a nyájba.
Igaz, hogy biceg, mert a csont kissé ferde lett, de él és a nyájjal együtt mozog ez a pici túlélő !
Mázli a két cumiztatás között türelmesen elüldögélt a kispárnáján:
Aztán amikor már unatkozni kezdett...
...bejárta a házat. No ezért került a többiek közé.
Ő lett Máli.
Nos hát Pötyi nevü import anyánk idén (2015) két szép gödölyét ellett. ..
Hát persze, hogy az udvar közepére a fagyott földre, ezért kerültek a sütőbe ! ( De élnek azóta is ..!)
A kályha csak előző este volt fűtve, így kellemes langyos helyük volt!
Azóta az ikrek felnőttek, gidát is ellettek, de két teljesen más jószág lett belőlük.
Kedves látogató !
Sajnos a tenyésztői munkát a továbbiakban személyi és nem titkoltan anyagi okokból nem folytatjuk.
A jövőben törzskönyves állatokat nem tudunk értékesíteni.
Árutermelő és hobbi célokra természetesen ezután is állunk rendelkezésére minden kedves érdeklődőnek.
